Lágy ricottakrém és ropogós tésztahenger, ez a szicíliai „töltött nád”!

Il cannolo siciliano (4 fő részére)

A tésztához: 300 g liszt, 30 g cukor, 25 g vaj, kb. 1 pohár Marsala bor (150-200 ml), 1 csipet só, 1 db tojás a kenéshez, kb. 1 l olaj a sütéshez

A töltelékhez: 500 g ricotta, 30 g porcukor, 1 db narancshéj (ha lehet, akkor bio), 100 g kandírozott gyümölcs (pl.: narancs, citrom stb.), 1 rúd Bourbon vanília, 1 csipet só, 1-2 csipet fahéj, 1-2 löttyintés rum (max. 0,5 dl)

A díszítéshez: koktélcseresznye, zöld pisztácia, kandírozott narancshéj, étcsokoládé

Előkészítés: 5 perc – elkészítés: kb. 60 perc

A tésztához való nyersanyagokat összekeverjük a tojás kivételével, majd 30 percig hűvös helyen pihentetjük.

Közben elkészítjük a töltelékünket: a ricottát lecsepegtetjük, villával áttörjük, hozzászitáljuk a porcukrot, belekeverjük a reszelt narancshéjat, a kandírozott gyümölcsöt (én naranccsal szeretem a legjobban), a vaníliarúd kikapart belsejét, ízesítjük sóval, fahéjjal, valamint egy kevés rummal, felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.

Miután letelt a 30 perc a tésztát vékonyra kinyújtjuk (kb. 1-2 mm), 10x10-es négyzetekre vágjuk, lazán a cannolo vagy habroló formákra „tekerjük” úgy, hogy a négyzet átlóján lévő sarkokat hajtjuk egymásra, amelyeket a félretett, felvert tojással megkenve, óvatosan egymáshoz tapasztunk (vigyázzunk, hogy a tojással ne kenjük össze a formánkat, mert akkor nagyon nehéz lesz róla leszednünk a megsült tésztahengert!).

A tésztákat bő, forró olajban, időnként megforgatva, néhány perc alatt készre sütjük, papírtörlőn leitatjuk a felesleges zsiradékot, kicsit hűlni hagyjuk, kihúzzuk a formákat, habzsák segítségével krémmel betöltjük a hengereket, majd a sütemény két végét tetszőleges módon díszítjük, és azonnal kínáljuk.

• A Il cannolo siciliano (többes sz.: cannoli siciliani) az egyik legismertebb szicíliai édesség, amelyet napjainkban már Olaszország-szerte, az év bármely szakában megkóstolhatunk (eredetileg farsangkor fogyasztották). Összetétele házanként változhat, sokan tesznek a tésztába vaj helyett zsírt, tojást, kakaóport, esetleg őrölt kávét; majd egy, esetleg két órán át pihentetik hűtőben (nekem 30 perc bőségesen elég volt szobahőmérsékleten) mielőtt nyújtanák. A formázáshoz egyesek nagyobb poharat vagy fánkszaggatót használnak és nem késsel vágnak négyzeteket. A töltelékben nem ritkán találkozhatunk csokoládédarabokkal, rum helyett narancsvirágvízzel, és a díszítés is leginkább a készítő fantáziáján múlik.

A képen a cannolo mellett egy babà (baba au rhum) látható.

• Ha nincs otthon habroló formánk, vagy nem akarunk bajlódni a tésztával, akkor érdemes felkeresnünk egy olasz delikátesz boltot, mert ott elképzelhető, hogy kapható kész kisütött cannolo tészta.
• A formát akár olajjal is megkenhetjük, mielőtt feltekernénk rá a tésztát, de ha nem szorítjuk rá nagyon, akkor ez nem szükséges. Alapvetően legalább egy adagot ki kell sütnünk, hogy kitapasztaljuk milyen szorosan csavarhatjuk a tésztát a hengerre.
• Elképzelhető, hogy nincs elég formánk (nekem is csak 5 nagyobb és 10 kisebb habroló formám van), ilyenkor miután kisült egy adag, érdemes egy picit várni, majd ruhával (esetleg papírtörlővel) megfogva, óvatosan lehúzni a tésztákat a formákról, és már folytathatjuk is a sütést.
• A tölteléket közvetlen a fogyasztás előtt érdemes a hengerbe fecskendeznünk, mert különben gyorsan eláztathatja a ropogós tésztát, igaz a családunkban többen így szeretik ;)!
• Francesca Foti családi receptje alapján készítettem el a süteményt.