Finomat, bécsit, elfogadható áron egyértelműen csak a hagyományokra adó vendéglősöknél kóstolhatunk az osztrák fővárosban!

A bécsi vendéglői kultúra (Wiener Wirtshauskultur) gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. Napjainkban a hagyományos polgári vendéglőkből és a 19. században megszületett, a munkások igényeire szabott kisvendéglőkből (Beisel vagy Beisl) is bőséges a kínálat a Császárvárosban. Igaz - a helyiek elmondása szerint - számuk napról napra csökken, mivel a globalizáció „jótékony” hatásának köszönhetően az ázsiai, észak-amerikai és a közel-keleti stílusú gyorséttermek erősen kezdik visszaszorítani ezt a fajta étkezési kultúrát.

Bécsben több klasszikus vendéglő található. Aki Schnitzelt szeretne, annak a Figlmüllert ajánlják az útikönyvek, a Tafelspitz koronázatlan királya Ewald és Mario Plachutta, Heinz Reitbauer pedig az új bécsi konyhába vezeti be a vendégeit a két Michelin-csillagos Steirereckben.

Tapasztalatom alapján a kisvendéglők, valamint a város lakóit és nem a turistákat kiszolgáló polgári vendéglők sajátossága:

• jóízű, házias ételek,
• kedves kiszolgálás,
• békebeli hangulat,
• átlagos bécsi árak,
• és időnként előfordul, hogy sajnos csak hétfőtől péntekig vannak nyitva.

Akik a nagyközönség által kevésbé felkapott, azonban roppant hangulatos, igazi bécsi vendéglőkbe vágynak a következőkbe látogassanak el!

Haas Beisl

A Naschmarkttól nem messze várja a vendégeket a Haas Beisl (cím: Margaretenstraße 74; 1050 Wien). A kisvendéglő (nyitva: h-p: 10.00-23.00, sz: 11.00-22.00, v: 11.00-21.00; kritika: itt) a hagyományos kategóriába tartozik, így kevésbé lehet felfedezni azt a „kocsmás vonalat”, ami a tavaly meglátogatott „Zur Eisernen Zeit”-nál szembetűnő volt.

Az étlapjuk tipikus helyi ételekkel van feltöltve, amelyek közül

egy borjú bécsit petrezselymes burgonyával (Wiener Schnitzel von der Kalbsschale mit Petersilerdäpfel)

és egy rántott „denevért” krumplis madársalátával (Fledermaus gebacken mit Erdäpfel- Vogerlsalat) rendeltünk. A Schnitzel tökéletes volt hasonlóan a sertés hátsó combjának belső feléről lemetszett és frissen kisütött Fledermaushoz.

Desszertnek egy almás rétest (Apfelstrudel)

és egy „mórt” ingben (Hausgemachter „Moor” im Hemd mit Nüssen) kértünk. A rétes jó volt, azonban a mór és hozzá a csokis öntet egyszerűen fenséges!!! Tipikusan olyan desszertre gondoljanak, amely után - szívünk szerint - még a tányért is percekig nyalogatnák, ha ezzel nem botránkoztatnák meg az asztalszomszédaikat!

A fogásokat sörrel

és Schilcher Sturmmal (murci) öblítettük le.

Herzog's Wirtshaus

A Herzog's Wirtshaus a Schönbrunni kastélytól kb. 10, a metrómegállótól kb. 3 percre található (cím: Sechshauser Strasse 120; 1150 Wien). 12.45-kor léptünk be a vendéglő ajtaján és teljes teltházba botlottunk (nyitva: h-p: 11.00-15.00 és 18.00-23.00; vigyázzunk délben, mert a konyha 14.00-kor zár!; kritika: itt).

A gazdasszony sajnálkozva, de elküldött minket egy órás sétára, mivel nem volt szabad asztala, mi meg elfelejtettünk foglalni. A Schönbrunni kastély parkjában mindig szívesen járkálgatunk, ezért ez nem okozott semmi kellemetlenséget.

Háromnegyed kettőre a vendégek száma megcsappant és mi is hozzákezdhettünk az ebédhez. Eddig soha nem rendeltem még menüt, de most kíváncsi voltam, hogy mégis mit adhat egy bécsi vendéglős az itthon egy kissé lejáratott szó alatt.

Olasz minestronét,

és sertéssültet gombóccal, párolt káposztával, mindezt 8 euróért. A levessel és a főfogással is teljesen elégedettek lehetünk, az árával kapcsolatban pedig annyit jegyeznék meg, hogy normál esetben csak a sült 12 euró körül kapható.

Nagy kedvencünk a rókagomba és mivel szezonja van, ezért nem hagyhattuk ki a rókagomba ragut zsemlegombóccal (Geröstete Eierschwammerl in Oberssauce mit Knödel). A tejszínes mártásban úszkáló gombák roppanósak és nagyon ízletesek voltak,

mellé csapolt Ottakringert kértünk.

Desszertnek légiesen könnyű túrós galuskát bodza kompóttal (Topfennockerl mit Hollerkoch)

és tökmagos-őszibarackos panna cottát (Kürbiskern „Panna Cotta” mit Weingartenpfirsichgelee) kóstoltunk. A panna cottában a ropogós tökmag és a barackos zselé tökéletes összhangot alkotott a megfelelő keménységű tejszínnel. A galuskák vajpuha állaga, finom íze és a forró bodzás mártás majdnem hasonló katarzist okozott, mint a „móros” desszert.

Zum Alten Fassl

A Zum Alten Fassl szintén az 5. kerületben a Haas Beisl tőszomszédságában (cím: Ziegelofengasse 37, 1050 Wien) helyezkedik el (nyitva: h-p: 11:30-15:00 és 17:00-01.00, sz: 17.00-1.00, v: 12.00-15.00 és 17:00-01.00; kritika: itt). Két nagyobb terméből az egyik dohányzó, de ez nem volt érezhető a másik helyiségben.

A konyha két étlappal üzemel. Az állandón bécsi specialitások vannak, a másik pedig szezonként, alkalmanként változik (ottjártunkkor vadak, most libák vannak terítéken).

Szerencsére vadat viszonylag gyakran eszek otthon, így inkább egy évekkel ezelőtt „kinézett” fogásra esett a választásom, azaz egy régi bécsi Backfleischt vegyes salátával (Alt Wiener Backfleisch mit gemischtem Salat) kértem, előételnek pedig a helyi előétel variációt (Vorspeisenvariationen „Altes Fassl”) választottuk.

A Backfleischt nem lehet sült vagy rántott húsnak fordítani, mert ezek a szavak nem adnák vissza a hús igazi jellegét. A Backfleisch elkészítésének kétféle módjával találkozhatunk. Talán a tradicionálisabb az, amikor a főtt húst (például: Tafelspitz) felszeletelik, ízesítik sóval, borssal, esetleg egy kevés citromlével megcsepegtetik, csípős mustárral bekenik, frissen reszelt tormába „tunkolják”, majd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába panírozzák, forró vajban kisütik, mellé langyos burgonyasalátát kínálhatnak.

Az étel készülhet még nyers húsból is, ahogy a Zum Alten Fassl-ban is megkóstolhatjuk. Ekkor az alapanyag nem Tafelspitz, hanem Beiried, ami a szótár szerint „kerekfelsál”, szerintem inkább hátszín, de mivel a bécsi bontás eltér a magyartól, ezért pontosan nem lehet megmondani. A készítés technológiáján nem nagyon szoktak változtatni a szakácsok, így ugyanúgy ízesítik és sütik a húst, mintha főtt lenne.

Az előételes tál rendkívül gazdag (tatárbifsztek, grillezett padlizsán, rozé kacsamell, kocsonya, sült hús, sonka, sajt, vaj, többféle saláta és zöldség) és megnyerő volt; annyira elnyerte a tetszésünk, hogy bármikor visszamennénk újból megkóstolni. A Backfleisch - miután levetkőztem a kezdeti csalódottságomat (mivel a főtt változatot vártam) - kifejezetten ízlett, igaz a mellé kínált vegyes saláta kicsit jellegtelenre sikerült. Összességében azonban itt is nagyon jól éreztük magunkat, így bátran ajánlom mindenkinek a helyet!