Felső-Frankföld talán legszebb városkája Bamberg. A Régi Városháza, az UNESCO világörökséghez tartozó belváros, vagy a négy tornyú dómja és benne a „Bambergi lovas” külön-külön is megérne egy utazást, azonban a település közel 1000 éves sörkultúrája miatt minden sörbarátnak életétében legalább egyszer fel kell keresnie a Regnitz parti települést!

Az oklevelek tanúsága szerint Bambergben már 1093 „működött” söröző! A város első sörfőzdéjét 1122-ben alapították. 1439-ben a 4000 bambergi polgár már fejenként 880 Seidla (korsó) azaz 440 liter sört „kortyolgatott be” évente. 1489-ben, tehát 27 évvel a IV. Vilmos bajor herceg nevével fémjelzett sörtisztasági törvény (1516) megszületése előtt a bambergi hercegérsek III. Henrik kikötötte, hogy a polgárok kedvelt italába árpamalátán, vízen és komlón kívül más nem kerülhet (az igazsághoz hozzátartozik, hogy már ennél korábban is voltak hasonló rendeletek). 1818-ban a város 65 sörfőzdéjében évente 40.000 hl sört főztek. 1902-re a főzdék száma szinte megfeleződött (36-ra csökkent), a lakosság lélekszáma megduplázódott (17.000-ről 38.000-re nőtt), azonban a főzött sör mennyisége megnégyszereződött (160.000 hl-re emelkedett)!

Jó tudni! 1907-ben volt az úgynevezett Bamberger Bierkrieg, azaz a bambergi sörháború! A történet azzal kezdődött, hogy a város főzdéi október 1-től 1 pfenniggel felemelték a Seidla (0,5 l) árát. A lakosságot ez szinte sokkolta, mivel 1797 óta 10 pfennigbe került egy korsó sör, és azóta ezt senki nem akarta megváltoztatni. A polgárok tiltakozásul a Bambergtől nem messze található Forchheim söreit kezdték el vásárolni, ami szinte egyből jobb belátásra bírta a főzdék vezetőit, mivel október 7-én visszaállították a sör eredeti árat.

Napjainkban a 71.000-es városka lakói körülbelül 280 liter sört fogyasztanak fejenként egy év alatt, ami a 107 l/fős német és 144 l/fős cseh „világbajnok” átlagot is alaposan felülmúlja.

A városban jelenleg 9 sörfőzde működik (2004-ben nyílt meg a 10. főzde az Ambräusianum, de 2008-ban bezárt az 1894-ben alapított Maisel).

Ezek a következők: Ambräusianum (és itt), Fässla (és itt), Greifenklau (és itt), Kaiserdom (és itt), Keesmann (és itt), Klosterbräu (és itt), Mahr's (és itt), Schlenkerla (és itt), Spezial (és itt)

A város söreiről bővebben a bamberg blogban (itt), a tetszőleges sörtúrákról pedig a sörbúvárnál (itt), valamint a HVG gasztro rovatában (itt) olvashatnak részletesebben.

Ha valaki kicsit szervezettebb keretek között szeretne megismerkedni a helyi nedűkkel, akkor elsőnek mindenképp a turizmus irodát érdemes felkeresnie, ahol nagyon kedvesen bevezetik az érdeklődőket a bambergi sörök világába (a bambergi sörkultúráról egy rövid videó: itt).

Az internetről ingyen letölthet kis füzetecskéből (Bamberger Bierwelten) már otthon fel tudunk készülni a főzdékből, el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e részt vennünk egy bambergi ínyenc sörtúrán (Die Bamberger BierSchmecker®Tour), de jelentkezhetünk akár a „Bamberg és folyékony kenyere” (Bamberg und sein flüssiges Brot) vagy a „Sörkulinárium” (Bierkulinarium) elnevezésű érdekes programokra is.

Bamberg nem lenne a sör „igazi” fővárosa, ha nem találhatnánk ott egy jó kis múzeumot, amely részletesen ismerteti a helyi sörfőzés kultúrtörténetét! A Frank Sörfőzde Múzeum (Fränkische Brauereimuseum) nem messze a belvárostól Michelsberg 10/f alatt, 1979 óta várja a látogatókat. A Szent Mihály bencés kolostor egykori főzdéjében állították ki a gyűjteményt. A több szintes múzeum alaposan bemutatja a sörfőzés eszközeit, a különböző munkafolyamatokat, valamint a tároláshoz, szállításhoz használatos hordókat, palackokat. Számtalan gyönyörű cégért, kupát, poharat vagy söralátétet fedezhetünk fel a vitrinekben, amelyek kiválóan tükrözik a dicső múltat.

Összességébe Bamberget mindenkinek érdemes legalább egyszer felkeresnie, azonban akik szeretik a sört, azoknak ez a látogatás még maradandóbb élmény lesz!

Személyes tapasztalatok:

Mi sajnos csak egy szűkös napot és estét voltunk a városban, ami édes kevés még egy kisebb sörtúrához is, főleg úgy, hogyha a főzdéken kívül mást is meg szeretnénk nézni, ezért én a minimum két, de inkább a három napos kirándulást javaslom! A városnézést a turizmus iroda felkeresésével kezdtük, ahol befizettünk egy „Die Bamberger BierSchmecker®Tour”-ra (érdemes odafigyelni, mert a 9 főzde közül a Klosterbräu nem része a túrának!), majd a Régi Városháza, a belváros és a dóm következett. Ezek megtekintése után eljutottunk még a sörfőző múzeumba, ahol személy szerint nekem a pincében kiállított bambergi hordók tetszettek a legjobban, és két főzdébe.

Az Ambräusianum söreit általában lehúzzák a különböző cikkekben, nekem azért nem volt annyira tragikus egyik sem, inkább azt mondanám, hogy kóstoltam már jobbat és rosszabbat is. Azonban a Schäufele (sertéslapocka), pontosabban Schäuferla sörszósszal, káposztával és gombóccal, illetve a Spätzle teljesen rendben volt. A Schlenkerlában teltházba botlottunk, ezért jó pár helyihez hasonlóan, mi is az utcán ízleltük meg a főzde messze földön híres füstös sörét, ami a város talán legnagyobb nevezetessége. Az „Aecht Schlenkerla Rauchbier Märzen” egy igazi sörkülönlegesség, amit nap mint nap nem, de időnként szívesen fogyasztanék! Az árakkal kapcsolatban megjegyezném, hogy a sörök 2,60-3,60 € (általában azért 3 € alatt van egy korsó, például az előbb említett csapolt füstös sör 2,70 €) között kaphatók, a főételek pedig 10 € körül mozognak, ami mind a sörök, mind az ételek tekintetében az átlagos német árszínvonal alatt található.

Másnap reggel még gyorsan „elügettem” a Spezial és a Fässla főzdékhez, hogy lőjek egy pár képet, bevásároltam pár péksütit a „Der Fuchs am Hauptwacheck” pékségben, beszereztem néhány üveg sört emlékbe a közeli kisboltban, majd indultunk is tovább Würzburgba.