II. József (1741-1790) számtalan intézkedése között találhatunk egy, a császárváros italkínálatát alapjaiban befolyásoló rendeletet. Az 1784. augusztus 17-én kiadott dekrétum a következő módon fogalmazott: „mindenki szabadon árulhatja és mérheti a saját maga által előállított élelmiszert, bort és gyümölcsmustot, az év minden szakában, amennyiért, amikor és ahogyan csak akarja”. Ezt a dátumot szokás a Heurigerek, azaz a „borozók” alapkőletételének nevezni. Bővebben itt magyarul, itt németül.

A Heuriger az a hely, ahol borászok elsőnek a saját borukat, mustjukat árulták, majd később ezt kiegészítették némi étellel és a 19. század végétől az elmaradhatatlan sramli muzsikával (a Heuriger az adott évi újbor elnevezése is).

A bécsi Heurigereket két nagyobb csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok a hagyományos vendéglátóhelyek, amelyek a külső kerületekben találhatóak, míg a másodikba az úgynevezett belvárosi, tehát Stadtheurigereket sorolhatjuk.

Korábban még fel lehetett fedezni markáns eltéréseket, de napjainkra ezek eltűntek, mivel mindkét kategóriába tartozó Heurigerek általában egész évben, egész héten (esetleg vasárnap kivétel) nyitva tartanak. Az ételkínálatukban egységesen a hideg fogások (sajt, szalonna, sonka, kenyérre kenhető krémek, saláták stb.) mellett számtalan főtt vagy sült étel is szerepelhet. Az italoknál szezonban az újbor a legkelendőbb, de egész évben megtalálhatóak a palackos és folyó borok is. Talán a vendégkör összetételében tapasztalhatunk némi eltérést, mivel a külvárosiakat inkább a helyiek, a belvárosban lévő „városi borozókat/pincéket” pedig inkább a turisták keresik fel előszeretettel.

A 21. század elején sajnos csak elvétve találhatunk olyan Heurigert Bécsben, ahol ténylegesen a tulajdonos által előállított élelmiszereket és borokat fogyaszthatjuk, ami ugyan nem jelent feltétlenül rossz minőséget, de így a különböző helyek egyedi jellegét sokkal kevésbé tapasztalhatjuk meg. A bécsi Heurigerekről bővebben itt és itt.

Legutóbbi bécsi tartózkodásunk alkalmával egy városi és egy hagyományos Heurigert is sikerült meglátogatnunk.

Bécs szívében található Zwölf Apostelkeller  megközelítése és nyitva tartása egyaránt turistabarát, mivel a hét minden napján 11.00-tól 24.00-ig várja a vendégeket.

Délután valószínűleg egyből kapunk asztalt, ellenben ha este szeretnénk meglátogatni a helyet, akkor érdemes előzőleg asztalt foglalnunk. A „Tizenkét Apostol Pince” kialakítása hangulatos, leszámítva a második és a harmadik szinten a falra fellógatott karácsonyfadíszeket. Az étlap talán túlságosan is „széles”, ellenben ettől nem kell megijedni. Nem életünk legjobb vacsoráját fogjuk itt elfogyasztani, de az általunk kóstolt fogások teljesen megfelelőek voltak, és ahhoz képest, hogy turistákra épül a vendégkör, az ár-érték arány is elfogadhatónak mondható.

Pontos cím:

"Zwölf-Apostelkeller" Sonnenfelsgasse 3

1010 Wien

Kümmelbraten mit Serviettenknödel, Speckkrautsalat (Köményes sült szalvétagombóccal és szalonnás káposztasalátával)

Fleischknödel mit Speckkrautsalat (Hússal töltött gombóc szalonnás káposztasalátával)

Bécs 16. kerületében (Ottakring) található a Heuriger 10er Marie. A klasszikus Heuriger hétfőtől-szombatig 15.00-től 24.00-ig (vasárnap zárva) fogadja a vendégeket. A 10er Marie több épületből álló borozó, ahol az épületeket összekötő „lugasokban” is helyet foglalhatunk egy pohár borra és némi harapnivalóra. Állandó étlap nincs, viszont a büfében számtalan sült, kolbász, krém stb. közül választhatunk. A kóstolt ételek mindegyike finom volt, sőt a véres hurkájuk egyszerűen kiváló!

Pontos cím:

Ottakringer Str. 222-224

1160 Wien

Sültek, krémek, saláták és a zseniális véres hurka

Összességében, akit érdekel Bécs gasztrokultúrája mindenképpen érdemes felkeresnie egy Heurigert. Mi nem bántuk meg egyik látogatásunkat sem, és leszámítva egyes felszolgálók érdekes hozzáállását, szép emlékként gondolunk ezekre a vacsorákra vissza.