„Gróf Schmidegn rozsólisa leginkább a felhasznált fűszerek számában és gazdag ízvilágában tűnik ki a többi rozsólis közül.”

Egy nagyon finom likőr a 18. század végéről!

Gróf Schmidegn rozsólisa

eredeti: fahéj 2 lat, szegfűszeg 1,5 quintel, kardamom „kedvedre”, szerecsendió 1,5 quintel, szerecsendió-virág 1 lat, mazsola 1 quintel, badián (csillagánizs) 1 quintel vagy 1 lat, koriander 1 lat, citromhéj 2 db, corrcironolaj 3 quintel (ismeretlen olajfajta), nádcukor 2 font, pálinka 3 pint

átírt: fahéj 35 g, szegfűszeg 6,6 g, kardamom „kedvedre”, szerecsendió 6,6 g, szerecsendió-virág 17,5 g, mazsola 4,4 g, badián (csillagánizs) 4,4 vagy 17,5 g, koriander 17,5 g, citromhéj 2 db, nádcukor 1,12 kg, pálinka 4,5 l

10 személyre: fahéj 4 g, szegfűszeg 0,7 g, kardamom „kedvedre”, szerecsendió 0,7 g, szerecsendió-virág 2 g, mazsola 0,5 g, badián (csillagánizs) 0,5 g vagy 2 g, koriander 2 g, citromhéj ¼ db, nádcukor 125 g, pálinka 0,5 l

A fűszereket (fahéj, szegfűszeg, kardamom, szerecsendió, szerecsendió-virág, csillagánizs, koriander) mozsárban megtörjük, majd hozzáadjuk a mazsolát, a citromhéjat, és a nádmézet.

Miután az alapanyagokat jól egybeelegyítettük: „Három pint Palinkát rea kől őnteni, még vőrős és szagos nem lészen”.

Az így kapott fűszeres pálinkaféléből leghamarabb 1–2 hét erjesztést követően nyerhetünk fogyasztható italt, azonban érdemes megvárni a bekeverést követő 3. hetet, mert a rozsólis ekkorra éri el optimális állapotát.

• Az évek során többféle pálinkával próbáltam ki a rozsólist, de szerintem a körtepálinka illik hozzá leginkább.
• A körtepálinka tökéletes összhangot alkot a többi nyersanyaggal, ellenben más pálinkákról ez kevésbé mondható el, például a törkölypálinka inkább elnyomja az összetevőket, a barackpálinka pedig kellemetlen, fogkrémhez hasonló ízt képez a fűszerekkel.
• A rozsólisról bővebben itt olvashatnak: (magyarul, németül).