Sajtimádóknak kötelező a látogatás, a többieknek ajánlott!
Elzász szívében, Colmartól nem messze található Gunsbach. Az ezer lelkes község amellett, hogy Albert Schweitzer itt töltötte gyerekkorát a határában működő sajtmúzeumáról híres.
Jó tudni!
A munster vagy munster-géromé egy rúzsos sajt. Történetének kezdetét egészen a középkorig lehet visszavezetni. A legjobb minőségű sajtok nyáron és kora ősszel a vosgiennes (vogézekiek; franciául, németül) tehenek tejéből készül. Az állatok a Vogézek hegyi rétjein legelésznek, ahol bőségesen terem mindenféle gyógy- és fűszernövény is (például: turbolya, boglárka, cickafark stb.), amelyektől különlegesen ízes lesz a tej.
Fiatalon a sajtnak kissé nyirkos, narancsos-piros a héja, a belseje krémes, kicsit morzsolódik, íze friss, diós és tejes. Éretten intenzív a bukéja, héja nyirkosabb és vörösebb, masszája krémesebb, íze pedig erőteljesebb, ellenben soha nem lehet csípős és rossz szagú.
A helyiek leginkább nem kenyérrel, hanem héjában főtt krumplival fogyasztják és mellé fűszeres traminit kortyolgatnak.
(Dominé, A. – Beer, G. (2010): Francia kulinária. Vince Kiadó, Budapest, 82-83.)
A gunsbachi munster sajtmúzeum abszolút megfelel a 21. század követelményeinek. A múzeum előterében egy ajándékbolt működik, ahol több fajta helyi sajtot, bort és egyéb emléktárgyat tudunk beszerezni. Miután megváltottuk a belépőjegyet, egy igazi interaktív múzeum képe tárulkozott ki előttünk.
Elsőnek egy rövidfilm bemutatta a helyi pásztorok nem könnyű, kifejezetten embert próbáló munkáját, majd egy kisebb tehenészetbe csöppentünk, ahol éppen egy tehén szoptatta borját. Innen egy termelő sajtüzembe vezetett az utunk.
Itt a tej feldolgozását követően a sajt érési folyamata az orrunk előtt ment végbe; a dolgozók egy üvegfallal elválasztva, de mindent mutatva sózták, mosták a sajtokat. A vitrinekbe köpülőt, régi formákat, bödönöket láthattunk, amelyek elengedhetetlen kellékei ennek a mesterségnek. Aki szeretné fényképet is készíthet magáról a múzeumban, aminek a háttérképét (például egy dézsákkal teletűzdelt parasztházat vagy egy tehenészetet) tetszőlegesen választhatjuk ki, majd e-mailben elküldhetjük a címünkre.
Egy másik teremben még egy előadást is meghallgathattunk a sajtkészítés folyamatról. Ennek végén kaptunk egy kis kóstolót,
majd végezetül a múzeum éttermében kipróbálhattuk a tradicionális helyi sajtételeket.
Ezek közül elsőnek egy Bibalakaas, pomme de terre-t kértem az étlapról. A Bibalakaas (franciául, németül) nem más, mint egy friss sajt, magyarul lágy túró, amit szalonnás, hagymás főtt krumplival kínáltak. Mivel közvetlen az üzemből jön az alapanyag, ezért érdemes megkóstolni, mert ilyen friss túrót máshol nem kapni!
Ezt követően kipróbáltuk a „Les Tartines Chaudes”-t. Alapvetően ez 4 szelet sajtos pirítós salátával. A pirítósra 4 féle sajtból [Munster, Barikaas, Coeur du Massif, Chèvre/Miel (kecskesajt + méz)] lehet választani egyet, de az is megoldható, hogy vegyesen (Méli-Mélo) kérjük, mi az utóbbi mellett döntöttünk és egyáltalán nem bántuk meg.
Mivel a szomszéd asztalnál egy roppant ínycsiklandó ételt ízlelgettek cseréptálból, így úgy döntöttünk, hogy ezt okvetlen meg kell kóstolnunk. Gyorsan kértünk is két adag „Les pommes de terre coiffées”-t (szalonnás-hagymás főtt krumpli tejszínnel és rengeteg sajttal egybesütve),
az egyiket munster,
a másikat coeur du massif sajttal. A rendelésnél vegyük figyelembe, hogy a munster erőteljesebb, mint a szintén helyi coeur du massif, azonban mindkettővel tökéletes ez az egyszerű paraszti fogás!
Az ételek mellé nem felejtettük el a „kötelező” fűszeres traminit sem.
Levezetésnek rendeltünk még egy-egy szelet áfonyás sütit, majd lassan tovább indultunk Riquewihrbe.
A gunsbachi munster sajtmúzeumot én csak ajánlani tudom, annak ellenére, hogy a tripadvisoron többeknek nem tetszik. Ahogy beleolvasgattam a lehúzó kritikákba leginkább a magas árak verték ki a biztosítékot a látogatóknál. A 6,90 eurós belépő tényleg nem kevés (a csokoládémúzeumban többet fizettünk, de erről majd később), viszont ezen már meg sem lepődtem Franciaországban, mivel lényegesen magasabb árakkal dolgoznak, mint amit Németországban vagy Ausztriában megtapasztaltam. Ellenben az étterem 4-5 euróval olcsóbban kínálta az elzászi konyha jellegzetes sajtos fogásait, amelyeken amellett, hogy spórolhatunk, mint írtam, igazi ínyenc falatok is voltak.
Összességében egyáltalán nem bántuk meg a látogatást, sőt! Szerintem a kiállítás remekül visszaadja a helyiek életét, és részletesen bemutatja a sajtkészítés menetét. Az ajándékboltból nagyon jó minőségű sajtokat szereztünk be, az étteremben pedig egytől egyig kiváló fogásokat próbáltunk ki!
A gunsbachi munster sajtmúzeum
Pontos cím: 23 route du Munster 68140 Gunsbach
Nyitva tarás: minden nap 10.00-18.00 (kivéve hétfő)
Tájékoztató: franciául, németül
Rövid videó a múzeumról
