Szlovénia manapság hihetetlenül menő, legalábbis ezt olvasni lépten-nyomon. Az ország számtalan természeti csodával várja a turistákat, amelyek közül jó pár tényleg egyedülállóan szép.

Ebből adódóan tavaly tavasszal úgy döntöttünk, hogy mindenképp fel fogjuk keresni, mégpedig Olaszországból hazafelé jövet. Mivel csak pár nap állt rendelkezésünkre, ezért alaposan végig kellett gondolnunk, hogy mi az, amit látni szeretnénk. Sokáig versenyben volt a tengerparti Piran, de végül egy több órás autópályás dugó után sajnos ez kiesett, így maradt az első napra Predjama, majd másnap jött Ljubljana, a harmadikon pedig Škofja Loka és Bled.

Predjamában a vár mellett található vendégfogadóban (Gostilna Pozar) szálltunk meg és ott is vacsoráztunk. A csodálatos kilátás mellett a hideg felvágottas tál és a vadpörkölt polentával átlagos volt, a desszertet (Prekmurska gibanica) erősen túlmikrózták, így azt nem lehet értékelni.

A vár kívülről gyönyörű, belülről pedig megpróbálták kihozni belőle a maximumot (a barlangba nem jutottunk le, mert a család nem rajong a föld alatti túrákért).

Másnap Ljubljana belvárosában volt a szállásunk egy elméletileg magasan kvalifikált hotelben, amely egy-két csillagot nyugodtan lekaphatna a szobák kopottas berendezése és a penészes csempék miatt (a bledi szállodával ugyanígy jártunk).

A szlovén fővárosban a látnivalók a szűk belvárosra, a „sárkányos” hídra és a várra korlátozódnak, amit pár óra alatt kényelmesen megnézhetünk,

miközben bedobunk egy húsos bureket és/vagy egy csevapot.

Vacsorázni egy balkáni ízeket felvonultató, a szállásunktól nem messze fekvő vendéglőbe tértünk be (Sarajevo ’84), ahol a „Merak” menüt kértük. A helyet mindenkinek csak ajánlani tudom, mert itt tényleg finom fogásokat kaptunk és egyértelműen ez volt a kirándulásunk gasztronómiai fénypontja!

Másnap miután megreggeliztünk, azonnal útnak is indultunk Škofja Lokába, amely félúton van Bled és a főváros között, így vétek lett volna kihagyni. A belváros szűk utcái és a szépen felújított vár tökéletesen visszaadja a település múltját, így a turisták ténylegesen egy középkori városkában bóklászhatnak.

A két órás kitérőt követően kora délután értünk Bledbe, ahol gyönyörű idő fogadott. A tó szépségét már számtalan helyen „megénekelték”, amit én is csak megerősíteni tudok.

Ebédre „stílusosan” pizzát (Pizzerija Gallus), vacsorára pedig hallevest, grillezett sajtokat és egy sütit rendeltünk (Ostarija Peglez’n). Ezek kivétel nélkül ehetőek voltak, de maradandó élményt, hasonlóan az első napi étkezésünkhöz, nem hagytak bennünk.

Eleinte úgy gondoltuk, hogy hazafelé beugrunk még Mariborba, de mivel reggel inkább újból sétáltunk egyet a tó körül, ezért ezt végül lefújtuk.

Összességben el kell ismernem, hogy Szlovénia természeti kincsei tényleg lenyűgözőek, ellenben a szolgáltatások csalódást okoztak! Ha Ausztriával hasonlítom össze déli szomszédainkat, akkor minden egy kicsit drágább (étkezés, szállás, autópálya matrica), mint a sógoroknál, ami nem is lenne feltétlenül probléma, azonban ezek mellett nekem valahogy mindenből hiányzott az a pici plusz, amit az osztrákoknál automatikusan megkap az utazó, a szlovénoknál viszont nem.

(Valószínűleg számtalan jó étterme és szálloda van az országban, csak én nem voltam kellően figyelmes ezek felkutatásában, de majd legközelebb!)