Németországban sokkal gyakrabban találkozhatunk ideiglenes piacokkal, mint Magyarországon. A termelői, bio és szezonális árukra az egész országban nagy a kereslet. Mivel a kisebb és a közepesebb méretű városok jelentős hányada nem rendelkezik állandóan működő, fedett vásárcsarnokkal, ezért általában a települések központi terein bonyolítanak le időszakos vásárokat.

Az árusok napernyővel, illetve sátorponyvával védett asztalokról, vagy speciális kocsikról kínálják portékájukat, amelyek a nyers zöldségek, gyümölcsök mellett lehetnek kenyerek, sajtok, fűszerek, vagy akár tőkehúsok, illetve friss és tartósított halak is. A piacok – tapasztalatom szerint – kedden, csütörtökön és szombaton működnek reggeltől (nem hajnaltól) általában kora délutánig (16.00 körül az árusok összepakolnak).

Az ideiglenes piacokba a nagyobb településeken is belefuthatunk, de itt már nem szokatlan a vásárcsarnok/ok jelenléte sem. Németország hagyományos vásárcsarnokai között megemlíthetjük a drezdait, a regensburgit, a frankfurtit, de ide sorolhatjuk még a stuttgartit és a kreuzbergit (Kreuzberg Berlin egyik központi kerülete) is. Ezek nyitva tartása változó, ezért érdemes az interneten utánanézni, mielőtt meglátogatnánk valamelyiket.

Azoknak, akik Stuttgartban járnak - a „kötelező” programként ajánlott Mercedes vagy Porsche Múzeum felkeresése mellett - érdemes időt szakítaniuk az Altes Schloss szomszédságában található vásárcsarnokra is.

A városban már a 13. század közepén létezett egy fedett „áruház” (forum mercatorium) az oklevelek tanúsága szerint. Itt 1304-től rendszeresen heti és éves vásárokat tartottak, ahol a kereskedők, parasztok, vásári mutatványosok és polgárok mindig nyugodtan találkozhattak, és persze a különböző termékek az időjárás viszontagságától védve cserélhettek gazdát.

1450-ben gróf I. Lajos (1412-1450) és gróf V. Ulrich (1413-1480) kormányzósága alatt felépült egy nagy, faszerkezetes udvarház a piactéren, ahol a földszinten kereskedelmi pultok (például: gyümölcsös, kenyeres, húsos) működtek. Ez sajnos 1820-ban megsemmisült, azonban sokáig nem maradt fedett piac nélkül Stuttgart, mert I. Vilmos (1781-1864) király – a párizsi Les Halles mintájára – elrendelte az épület mielőbbi pótlását. A csúcsmodern, vasszerkezetes, üvegtetős új csarnokot 1864-ben avatták fel, ellenben erről hamar kiderült, hogy a gyorsan növekvő város igényeit mérete miatt nem tudja megfelelően kielégíteni.

A városi tanács 1906-ban egy nagyobb épület megépítése mellett döntött. A pályázatot 1910-ben Martin Elsässer (1884-1957) nyerte el, akinek az irányításával 1914-re, 1.85 millió aranymárkából elkészült az új piac. A város központjában található (Dorotheenstraße 4.), szecessziós stílusú Markthalle megnyitó ünnepségére 1914. január 30-án került sor.

A világháború alatt a csarnok óriási károkat szenvedett el. Az üvegtetőt 1946-ban ugyan már helyreállították, viszont a teljes rekonstrukcióra 1953-ig kellett várni. 1972-től a csarnok műemlékvédelem alatt áll. A piac emeleti részét 1994/1998-ban nyitották meg a vásárlók előtt (itt egy nagyobb étterem mellett kisebb üzleteket találunk, amelyek konyhai kiegészítőket, ruhákat, ékszereket stb. árulnak), 2003/2004 között 1.8 millió euróért a teljes csarnokot felújították Martin Elsässer eredeti tervei alapján.

A város egyik gasztronómiai csomópontjának számító 100 éves vásárcsarnok, 60 méter hosszú és 25 méter széles, napjainkban 43 különböző árusítóhellyel és 33 kereskedővel működik. A zöldségesek, hentesek és sajtkereskedők mellett több árus speciálisan egy ország vagy egy régió termékeit kínálja. Ebből adódóan a spanyol, olasz, francia, görög, török és az ázsiai konyhák szerelmesei, hasonlóan a magyar konyha rajongóihoz, könnyedén be tudják itt szerezni a szükséges nyersanyagokat és különlegességeket.

Az érdeklődők minden hétköznap 7.30-tól 18.30-ig, szombatonként 7.00-től 17.00-ig (vasárnap zárva) kereshetik fel a csarnokot.