Usedom egy gyönyörű sziget északon, ahol egyből két nép konyhájába is belekóstolhatunk!

A magyar turistáknak nem elsődleges célpontja a volt NDK városainak, tartományainak felkeresése. Drezda, Berlin esetleg Potsdam szépségeire még úgy ahogy kíváncsiak honfitársaink, azonban a fővárostól északra, észak-keletre már kevesen merészkednek, holott a mecklenburgi tóvidék, az ország két legnagyobb szigete (Rügen és Usedom), valamint a páratlan szépségű Stralsund, Wismar, és Schwerin szintén megér egy kirándulást, hasonlóan a Rostock strandjának nevezett Warnemündéhez!

Usedom (bővebben: itt és itt), lengyelül Uznam a német-lengyel határon fekvő balti-tengeri sziget. Területének nagyobbik része Meckelenburg-Elő-Pomerániahoz tartozik (373 km²), míg kisebb fele (72 km²) már a lengyel Nyugat-Pomerániai Vajdaság részét képezi.

Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Usedom#/media/File:Karte_Insel_Usedom.png

Legnagyobb települése Świnoujście (Swinemünde), legfelkapottabb városa pedig Heringsdorf, amely általában bekerül a 10 legnépszerűbb német turisztikai célpont közé! A sziget 40 km hosszú stranddal rendelkezik, de növény- és állatvilága miatt a természetbarátok, illetve a peenemündei tengeralattjáró, valamint a történeti-műszaki múzeum miatt a hadtörténet után érdeklődők körében is kedvelt.

Nekünk április elején volt szerencsénk pár napot Ahlbeckben eltöltenünk, miközben átugrottunk Heringsdorfba és Świnoujściéba.

Usedom gasztronómiai kínálatában nem meglepő módon a halas fogások dominálnak, amelyeket a helyiek nem igazán szoktak elrontani, így ezeket bátran merem ajánlani mindenkinek! (A stralsundi füstölt halas szendvicsekről már korábban írtam és a halas szoljanka receptjét is közöltem.)

Miután kipakoltunk egy füstölt halas szendviccsel indítottunk, majd az első utunkba kerülő falatozóban (De Fischerkneip Heyn's Fischspezialitäten; értékelés: itt) egy halas szoljankát kértünk. A leves, leszámítva a levesbetétnek szánt golyókat, tökéletes volt, és mint láthatják a halat sem spórolták ki belőle.

Az ebédet követően - enyhe hóesésben - megnéztük Heringsdorfot, amely a „három császári fürdő” (Drei Kaiser Bäder) központja (Ahlbeck és Bansin tarozik még ide), majd az ahlbecki Haithabu viking étteremben vacsoráztunk.

Haithabu volt az első észak-európai város, amely a 10. században élte virágkorát, Napjainkban az egykori területén egy viking múzeum található.

Az étterem nagyon ügyel a külsőségekre, így számos „korabeli” kard, pajzs, és sisak van felaggatva a falakra, amelyek miatt a fiú gyermekes szülőknek nagyon ajánlott betérniük, valamint a „szarv”-ban kínált mézsört (Metbier) érdemes megkóstolni. Sajnos ennél több pozitívumot nem tudok írni a helyről, mivel a konyha aznap nem volt csúcsformában (értékelések: itt és itt). A halleves még elment, de a viking tál, hasonlóan a pácolt, sült oldalashoz teljesen íztelen volt. Se sóval, se egyéb fűszerrel nem találkozott egyik sem, így élvezhetetlen volt mindkettő!

Másnap átsétáltunk Świnoujściéba, amely 6 km-re fekszik Ahlbecktől, így kényelmesen egy óra alatt átértünk. A városka határhoz közel eső területen egyből a ’80-as évek „lengyel piac” hangulatába botlottunk. Megszámlálhatatlan árus kínálta portékáit, igaz ezek közül számomra a különböző lengyel sajtok és kolbászok keltették fel egyedül az érdeklődésemet. Świnoujście part menti negyede szép és rendezett, hasonlóan a többi helyi településhez villákkal van tele, azonban a belvárosa nem annyira különleges.

A sétát követően beugrottunk egy kis kávézóba felmelegedni, ahol egy forró tejeskávé mellé egy citromos túrótortát kértünk, ami egyszerű, de finom volt.

Mivel nem néztem utána, hogy hol adják a legjobb helyi kosztot, ezért az utcán kérdezősködve próbáltam meg információt gyűjteni, és mivel a legtöbben a Central (étlap és értékelés) éttermet ajánlották, így nem is volt kérdéses, hogy hol fogunk ebédelni.

A kenyérben kínált żurek, a húsos pierogi, és végül a burgonyával körített bigos (recept: itt) is nagyon ízlett. Ezekkel az ételekkel nem igazán lehet melléfogni, ebből adódóan, aki először jár Lengyelországban és valami tradicionális fogásra vágyik, nyugodtan válassza ezeket (vagy ezek közül), mert valószínűleg nem fog csalódni!

Miután visszasétáltunk a tengerparton Ahlbeckbe, vacsorára elég volt egy könnyű desszert is a három fogásos ebédet követően. A Wirtshaus Leo (értékelés: itt és itt) egy roppant hangulatos vendéglátóhely közvetlen a tengerparti promenádon.

A sültalmás fagylalt, párolt almaszeletekkel, tejszínhabbal és krokanttal egyszerűen zseniális volt. Ezt minden valószínűség szerint csak a téli és a kora tavaszi hónapokban kínálják, ellentétben a kevésbé szezonhoz kötött almás réteshez, amely nem volt rossz, de meg sem közelítette az előzőt.

Usedom hasonlóan a Rügenhez (erről majd hamarosan) nagyon nagy kedvencem. Az előbbi gasztrokultúrája talán színesebb a lengyeleknek köszönhetően, az utóbbin viszont jobban odafigyelnek a helyi termékekre. Azonban tény és való, hogy mindkét sziget konyhájának legfontosabb alapanyagát az Ostseeből (Balti-tenger) szerzi be, amit - ha nem is vagyunk nagy hal rajongók - mindenkinek látnia kell legalább egyszer az életben!