Sört, konfitált kacsát és ropogós kolbászt kóstoljunk Prágában, azonban a kürtőskalácsot ne erőltessük!
Mit és hol együnk Prágában?
A „mit”-re talán sokkal egyszerűbb a válasz, mint a „hol”-ra. Mivel nem vagyok egy rutinos „Prága turista” (korábban kétszer utaztam át kocsival és vagy tízszer vonattal a városon), ezért nem igazán volt saját tapasztalatom a helyi éttermekről, mellette többen előre figyelmeztettek, hogy a belvárosi vendéglősök előszeretettel verik át a turistákat, de ez szerintem a világ minden nagyvárosában előfordulhat.
Ilyen előzmények után kezdtem el alaposabban olvasgatni a témában. A Tripadvisor-nál nem lehet külön a hagyományos cseh ételeket kínáló helyekre rákeresni, de az „európai” és a „kelet-európai” kategóriát kijelölve számos közül választhatunk. A „kutatást” követően nekem egy hentesbolt (Naše Maso; kritika: itt) és két étterem - az U Kroka (kritika: itt) és a V Korunni (kritika: itt) - nyerte el leginkább a tetszésem. Ezek meglátogatása azonban elmaradt, mivel az élet közbeszólt, így mindkét nap csak a szállásunk étterméig jutottunk (Hotel U Kříže; Újezd 20, Prága,)
A cseh konyhát már ifjú kamaszként volt szerencsém próbálgatni, amikor is a szomszédunkba egy cseh-magyar család költözött (a feleség született cseh földön, és jó pár receptet sikerült tőle beszereznem).
Ezek közül egyértelműen a masszív, knédlivel és káposztával körített húsételek (például: csülök, tarja, oldalas, kacsa) nyerték el leginkább a tetszésemet (nem mindenki szereti ezt, erről például itt olvashatunk), amelyeket egyáltalán nem lehet kalóriaszegény és szívbarát fogásokként ajánlani, de szerintem ez nem is probléma.
Kacsát természetesen nem csak Prágában, hanem egész Csehországban érdemes rendelni, de amikor megérkeztünk a fővárosba, úgy gondoltam, hogy nem várhatok tovább ezzel, így az első adandó alkalommal kértem egy adagot, amit kétféle knédlivel (kenyér és krumpli) és káposztával körítettek, s jó sok kacsazsírral locsoltak meg.
Ugyanilyen finom volt a sörrel főzött pörkölt is kenyérknédlivel és tócsnival.
A harmadik főétel azonban sajnos meg sem közelítette az első kettőt. A „nagy cseh tál” néven kínált fogásban a húsok inkább szárazak, mintsem omlósak voltak, a kolbászt valószínűleg „takarékossági” okokból megfelezték, ellenben a köretet egyáltalán nem sajnálták.
A fogások mellé a ház sörét kértük, azaz egy korsó Únětický-t.
Prágát járva kötelező kipróbálni a finom cseh kolbászokat, amelyeket a Vencel-tér mellett (erről bővebben itt; és itt) a város több pontján is kínálnak.
Mi a Károly híd tövénél kóstoltunk
egy prágai (pražská klobása)
és egy „ó prágai” kolbászt (staropražská klobása). Személy szerint nekem a fűszerezése miatt az első jobban ízlett, de a második is nagyon rendben volt.
Trdelník „kalandoroknak”!
Amin viszont elsőre nagyon meglepődtem, hogy lépten-nyomon kürtőskalácssütőkbe botlik a gyanútlan utazó. Az egész várost átjárja a fahéj és a vanília illata, mivel szinte minden kapualjban megbújik egy „Trdelník” (bővebben: itt és itt) sütő, amit „Old Czech Tradition”-ként hirdetnek.
A kalácsok mérete a hazai fele, az ára majdnem a duplája, a minősége jobb estben eléri a magyar „vásári” kategóriát. A sütemény borításnál kivétel nélkül az utóborítással találkoztam, igaz ezek közül számomra új volt az ismert vaníliás, fahéjas, diós,
mogyorós, mandulás mellett
a karamellás, a csokis, illetve a vaníliakrémes.
Véleményem szerint a trdelníket nem érdemes Prágába kipróbálni, mivel meg sem közelítik az erdélyi klasszikus, házi kürtőskalácsot! (Azonban azt el kell ismernem, hogy a boltok kialakítása kivétel nélkül sokkal vonzóbb, mint a magyar fővárosban található bodegák többsége!)
4,5 millió külföldi és 800.000 belföldi vendég kereste fel 2014-ben Prágát, ezzel szemben Budapestre 3 millió külföldi és 400.000 hazai vendég érkezett.
A két város közti jelentős különbségnek számtalan oka van, az egyik talán az, hogy a cseh turisztikai szakemberek és a város döntéshozói jobban definiálták a fővárosukat, mint mi, mivel Prága a köztudatban az „arany város”, de mellette egyértelműen a „sör városa” is.
Staropramen Látogatóközpont
Prágában remek söröket kóstolhatunk, ugyanakkor - ha időnk engedi - felfedezhetjük a főzésének módját is! Valószínűleg ezért hozták létre a Staropramen Látogatóközpontját, amely nem messze található az Anděl metrómegállótól (pontos cím: Nádražní 43/84, 150 00 Prága).
A központ kialakítása fiatalos, interaktív, tehát abszolút megfelel a 21. század elvárásainak, igaz nekem talán már túlságosan is trendi és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül!
A látogatóközpont „légmentesen” el van zárva a gyártól, és öt kisebb-nagyobb helyiségből áll, amelyeket kísérő nélkül tekinthetünk meg. Az első három teremben megismerhetjük a gyár történetét. A negyedik helyiségben réz főzőüstöket láthatunk, miközben egy kisfilm segítségével bemutatják nekünk a sör alapanyagait és a főzés technológiáját. A negyedik terem egy palackozó kicsinyített mása, míg az ötödikben nyomon tudjuk követni a Staropramen útját a gyártól az általunk kiválasztott országba.
(A központról egy rövid videót itt találhatnak.)
A cseh mellett angolul, németül és ha jól emlékszem, akkor oroszul is indulnak csoportok, felnőtteknek 199 koronáért, amelyben benne van még egy korsó sör is, amit a látogatás végén a gyár bárjában fogyaszthatunk el.
Én ugyan jobban szeretem a hagyományosabb gyárlátogatásokat (például Stralsundban a Störtebeckert), de egyáltalán nem bántam meg, hogy jelentkeztem erre az túrára!
Ami kimaradt:
Egyértelműen a kinézett, de fel nem keresett éttermeket sajnálom a legjobban, amelyekre a következő utunk során remélem jut majd idő.
