Cape Cod festői szépségű félszigete nem messze fekszik Boston városától. A luxusnyaralók, romantikus világítótornyok, homokos-sziklás tengeröblök világáról semmiképp sem jutnak eszünkbe a borkóstolás adta örömök. Pedig itt is készül ám bor – igaz kaliforniai szőlőből. Mai kirándulásunkon utunkba ejtettük a Truro Vineyards borpincéjét.
A szőlő nem szívesen él meg ezen a rendkívül szeles, viharos területen. Olyan sok a hajótörés Cape Cod környékén, hogy még térképet is adtak már ki a környéken fellelhető hajóroncsokról, amelyet a környék ajándékboltjaiban vásárolhatunk meg. Nos, mégis van egy-két szőlőskert, talán inkább dísznek, amely a turistaáradat igényeit hivatott kielégíteni. Ilyen a Truro Vineyards (11 Shore Rd, North Truro, MA) is, amely nagyon kellemes élményt nyújt azoknak, akik Cape Cod számos látnivalója ellenére mégiscsak itt kötnek ki.
A helyet nem lehet eltéveszteni, Cape Cod ikonikus városa előtt (Provincetown) annyira vékony a félsziget, hogy nem kell túl sokat bolyongni, hogy megtaláljuk az út mellett fekvő pincét. A korábban sárgadinnye termőföld ad otthont néhány tőke szőlőnek, amely jól beleillik a mesés borkóstolásra kész környezetbe. Csak annak jelent csalódást, akit zavar, hogy a bor alapvetően nem itteni szőlőből készül, hanem valahonnan Kaliforniából, hűtőkamionokon érkező gyümölcsből.
Amikor megérkezünk, rögtön ámulatba ejt minket a vidék hangulata, fedett kóstolósátrakkal, rendezett kerttel, padokkal, rumvagonnal és egy Távol-keletről hozott, kínai eperfával.
Ha megvesszük a kóstolójegyet (fél óránként van kóstolás, és napi két alkalommal pincevezetés), akkor azonnal bele is vethetjük magunkat a helyi nedűk világába. A cég úgy gondolta, hogy ha már a szőlőből nincs is sok itt, akkor legalább legyen valami autentikus rövidital, így készült el a Twenty Boat (magyarul ’Húsz hajó’ rum). Mint az Egyesült Államokban mindennek, ennek is története van. 1930-as évek körül szeszcsempész hajót fogtak Cape Cod partjainál, de a szeszcsempészeknek a 20 rendőrségi hajó elől csellel sikerült meglógniuk. Sosem találták meg őket. A Twenty Boat rum cukornádból és melaszból, kisüsti lepárlóban készül. Lepárlás után fűszerekkel (fahéjjal, vaníliával, szerecsendióval) ízesítik, és Chardonnay hordókban érlelik viszonylag rövid ideig. Nem hasonlítható a karibi rumokhoz, még nem egy érett, jól átgondolt rum, ami nem is meglepő, hiszen 2014-ben készítették először.
Na de vissza a borokhoz. A pincelátogatás során meglepődve tapasztaltuk, hogy magyar borász (Vogel Mátyás) készíti az itteni borokat, részben magyar (Kádár) hordókban! Így tehát igen összetett a bor mögött lapuló személyiség, kaliforniai szőlő, cape cod-i levegő és magyar borszakma. A kóstolás egy modern kóstolóteraszon történik, 5 féle bort lehet választani 10 féléből (ezért is érdemes párostul menni!). A 10 féle bor gyakorlatilag teljesen lefedi a létező nagy borkategóriákat. Kezdésnek két száraz fehérbort ajánlanak, egy Pinot Grigio-t és egy ’Right White’ elnevezésűt. Ez utóbbit mindenképpen érdemes megkóstolni, a Riesling és Vignoles házasításából készített bor frissítő, de ugyanakkor meglehetősen összetett aromavilágot mutat főleg trópusi gyümölcsös jegyekkel (dinnye, ananász), amely jól beillik a mandulás, diós hordós jegyek egyvelegébe. A második körben félédes borok érkeznek: egy Vignoles és az elmaradhatatlan ’Blush’, amelyet világítótorony alakú palackban hoznak ki. A Blush az USA-ban nagyon kedvelt, általában félédes rozébor, rémes élmény, hacsak valaki nem amerikainak születik. Behízelgő illatában túlérett eper, málna érezhető, ízében a cukortartalom nem harmonizál az aromákkal és a viszonylag gyenge savakkal. A világítótorony palack nagyon egyedi, ha megittuk vagy elfőztük a bort, dísznek is kiváló.
Ezután érkeznek az elmaradhatatlan kaliforniai vörösek, egy Cabernet Franc és egy Zinfandel. Ez utóbbi az egyik legjobb kóstolásra kínált bor, szinte tökéletes arányokkal, megfelelő érettséggel. Aromái között kiemelkedik a szilva, meggy, valamint a fekete bors. Cape Cod állandóan szeles éghajlatában meglepően jól is esik. A száraz vörösborokat a ’Right Red’ és a pincészet zászlósbora, a Triumph zárja. Végül pedig két ínyencség újra világítótorony palackokban, amelyekért önmagában is megéri idelátogatni. Az egyik egy áfonyabor, valójában szőlő és áfonya házasítása. Nem egészen világos, mikor kerül az áfonya a borba, de a meglepetés után jóízűen kortyolgatjuk. Édességét jól alátámasztja intenzív áfonyaíze, semmiképp sem egy ’blush’ jellegű bor! Az utolsó bor pedig nem is akármilyen szőlőből készül, hanem az őshonos vadszőlőből, Vitis labrusca-ból. Mint ismeretes a bor szinte kizárólag egy fajba tartozó szőlőből, a Vitis Vinifera-ból (borszőlő) készül. Különlegesség a Vitis labrusca bora, amely rókaízű (angolul foxy). Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz felfogni, meg kell kóstolni, utána nem felejtjük. Tény, hogy nagyon egyedi, kissé büdöskés íze van, de a róka elnevezés valószínűleg onnan ered, hogy a rókák szeretik e szőlő termését. Itt olvashatunk részletesebben a témáról.
A lényeg, hogy aki szereti a különlegességeket, élvezni fogja, hogy olyan bort iszik, amelyhez foghatót még azelőtt soha. Kifinomult borkedvelők tartózkodjanak a rókabortól!
A kóstolás után remek alkalom, hogy megtekintsük a közeli Truro világítótornyot, melynek érdekessége, hogy nemrég beljebb kellett görgetni a tengerparttól, hiszen a viharok miatt az állandóan fogy. Az ajándékboltban megvehetjük az említett hajóroncsos térképet is.
Összességében érdemes tehát útba ejteni a Truro Vineyardsot mielőtt megérkezünk a híres Provincetown-ba. A kóstolt borok palackára 10-20 dollár között van.
Szöveg: György Bence, fotó: Volák Adrienn
