Az iparáról, de legfőképp söreiről messze földön híres Plzeň - nem mellesleg - idén Európa kulturális fővárosa is!
Plzeňt először 976-ban említik a források, 1295-ben II. Vencel városi kiváltságokkal ruházta fel, napjainkban pedig Prága, Brno és Ostrava után a negyedik legnagyobb cseh település. Plzeň már a 19. században is egy igazi iparváros volt.
Egy óriási térrel, számos polgári házzal, Európa második legnagyobb zsinagógájával, Spejbl bácsi és Hurvinek szobrával és sok-sok kevésbé szép épülettel. Azonban az utóbbi ne ijesszen el minket az utazástól, mivel ahol ilyen söröket főznek, ott ez bocsánatos bűn!
Jó tudni!
A „kulturális főváros” program 1985-ben indult görög kezdeményezésre és „Európa kulturális városa” volt az elnevezése, amit 1999-ben átkereszteltek „kulturális főváros”-sá.
Eleinte egy, majd 2007-től két (2000-ben hét várost választottak) Európai Uniós település nyerheti el a kitüntetést, de a Tanács évente még egy, nem EU tag városnak is odaítélheti a megtiszteltetést. Így lett 2010-ben Isztanbul, Pécs és Essen mellett kulturális főváros.
Idén Plzeň (a programokról bővebben: itt) és a belga Mons Európa kulturális fővárosa, jövőre pedig a spanyolországi Donostia-San Sebastián és a lengyelországi Wrocław viseli majd a dicső címet.
A szlovén utunkból tanulva, már egy fokkal felkészültebben érkeztünk meg kora délután a városba. Ezt követően szinte azonnal felkerestük a vendégek szerint a legjobbnak ítélt - cseh ételeket kínáló - vendéglőt, azaz a Švejket (kritika: itt) (pontos cím: Riegrova 227/12, 301 00 Plzeň).
A Švejk Restaurant "U Pětatřicátníků" egy franchise étteremlánc tagja,
amely Csehország számos településén várja a vendégeket. Amikor ezt megtudtam, én is csak legyintettem, de miután elolvastam a kritikákat, úgy voltam vele, hogy érdemes egy esélyt adnunk a helynek, mivel amíg nem próbálom ki személyesen, addig nem törhetek felette pálcát.
A feketesörrel és mézzel kenegetett malaccsülök, konfitált fokhagymával és árpagyöngyös burgonyapürével körítve fenséges volt,
hasonlóan a sertésszűz nyárshoz, amihez házi sült burgonyát kértünk. (A fogásokat természetesen egy-egy hideg, csapolt Pilsner Urquell és Gambrinus társaságában fogyasztottuk el.)
Az ebéd után a család visszavonult egy kis szunyókálásra, én pedig nyakamba kaptam a várost, hogy felkeressem a világ egyik legismertebb sörfőzdéjét és a plzeňi sörfőző kultúrát bemutató múzeumot.
A Plzeňský Prazdroj ismertebb nevén Pilsner Urquell 1842. október 5-én Josef Groll sörfőzőmester által „született” meg. Ízét a lágy, tiszta víznek, az utánozhatatlan és kiváló minőségű žateci (Saaz) komlónak, az alsóerjesztés új technológiájának, valamint a gyár alatt található, állandó hőmérsékletű pincerendszerben történő hosszas ászokolásnak köszönheti (bővebben csehül: itt, magyarul: itt, németül: itt).
A sörfőzde nem messze a belvárostól (pontos cím: U Prazdroje 7, 304 97 Plzeň) található.
A cseh mellett, angolul, németül és oroszul is tartanak idegenvezetést, melynek időtartama kb. 100 perc és felnőtteknek 199 koronába kerül (erről bővebben: itt). A túra végén a világ egyik, hanem a legjobb söréből, azaz a szűretlen Pilsner Urquell-ből kapunk kóstolót a főzde pincéjében.
Legnagyobb igyekezetem ellenére is csak 14.45-re értem a pénztárhoz, ahol azzal fogadtak, hogy már betelt a „15.00” órás csoport és legközelebb csak 16.30-as társasághoz férek be. Ezt a család miatt nem vállalhattam, így sajnos most elmaradt a látogatás...
(A gyárlátogatásról egy angol nyelvű, németül feliratozott videót itt találhatnak.)
Miután kiderült, hogy nem most fogom bejárni a sörfőzdét, gyorsan átsétáltam a pár percre található, 1959-ben alapított múzeumba (pontos cím: Veleslavínova 6, 301 14 Plzeň).
A plzeňi Sörfőző Múzeum (bővebben: itt) némileg különbözik a bambergitől, ami leginkább az épület jellegéből is adódhat. Mivel számtalan kisebb szoba van az eredetileg malátázónak használt házban, ezért itt számos „életképet” sikerült a muzeológusoknak kialakítaniuk. Így betekinthetünk a kocsmák világába, vagy a kádár műhelyébe, de láthatjuk Karel Joseph Napoleon Ballingot is munka közben.
A Balling-fok a sör erjedés előtti szacharózban (répacukorban) kifejezett szárazanyag tartalmát (eredeti extrakttartalom) mutatja tömegszázalékban.
A múzeumi belépő 90 koronába kerül, amely magában foglal még egy pohár frissen csapolt Pilsner Urquellt is.
(A múzeumról egy videót itt találhatnak.)
Ezt követően sétáltunk még egyet délután,
benéztünk egy cukrászdába,
nosztalgiából beszereztünk egy Kofolát, majd miután elkezdett szakadni az eső inkább visszatértünk a szállásunkra, hogy másnap kipihenten indulhassunk tovább Prágába.
Ami kimaradt:
A Sörfőző Múzeum alatt található a város történelmi pincesora, amit a főzdéhez hasonlóan a következő plzeňi kirándulásunk során fogunk felkeresni, hasonlóan a főtértől nem messze működő henteshez,
ahol - a kirakata alapján - számos finomságot lehet megkóstolni!
