A kvász definíciója a „Gasztronómiai lexikon” szerint: „orosz eredetű, savanykás frissítő ital. Malátából, rozskenyérből készített cefre tejsavas, enyhén alkoholos erjesztésével készül. Hasonló a sörhöz.”

Az italról érdemes tudni, hogy a kenyér mellett különböző gyümölcsökből is előállíthatják és nemcsak frissítőként fogyasztják, hanem számtalan étel alapja is a szláv konyhában (például mártásokhoz, levesekhez használják). A kvászról bővebben itt olvashatunk.

Nemrég kaptam a keresztfiamtól egy üveg kvászt, amit egy ukrajnai kirándulás során szerzett be nekem. Mivel eddig még soha nem kóstoltam, és amúgy is szeretek kísérletezgetni, ezért úgy döntöttem, hogy bekeverek egy adaggal, majd összehasonlítom a kettőt.

A házi kenyérkvász (Hlebnij kvász) készítésével kapcsolatban számtalan receptet találhatunk az interneten és a különböző szláv konyhákkal foglalkozó könyvekben. Nekem az 500 g rozskenyér, 25 g élesztő, 300 g kristálycukor, ízlés szerint mentalevelek, és az 50 g mazsola összetételű tetszett meg leginkább. Az ital elkészítése roppant egyszerű, ellenben egy kicsit időigényes. Először a rozskenyereket sütőben megszárítjuk, megpirítjuk, majd összetördelve, egy fazékba téve felöntjük 4 liter, forrásban lévő vízzel (óvatos duhajként úgy gondoltam, hogy elsőnek nem biztos, hogy nagyobb mennyiségre lesz szükségem, ezért az összes javasolt nyersanyagot néggyel osztottam), majd egy napra félretesszük. Másnap néhány kanállal kivettem az alapléből, ezzel kikevertem a cukrot az élesztővel, majd visszaöntöttem az alaphoz, és ízesítettem néhány levél mentával. Aznap este (12 óra elteltével) az egészet leszűrtem egy zárható üvegbe, hozzátettem a mazsolát és négy napra betettem a hűtőbe.

Az ajándékba kapott bolti kvász a Carlsberg csoporthoz tartozó ukrán Kvász Tarasz volt. A Квac Тaрac összetétele a következő: ivóvíz, rozs- és árpamaláta, árpa, glükóz-fruktóz szirup, kvász koncentrátum (vízből, árpa és rozsmalátából, rozs- és kukoricalisztből készülő termék) és élesztő.

Négy nap elteltével, elérkezett az összehasonlítás ideje. Elsőnek a boltit kóstoltam, amelyet előző nap szintén beállítottam a hűtőbe, hogy a két ital hőmérséklete ne különbözzön egymástól. A Kvász Tarasz borostyán színű, erőteljesen malátás, édes, elsőnek határozottan szénsavas, de ezt a képességét néhány perc elteltével elveszíti.

Az általam kotyvasztott kvász jelentősen különbözik az előzőtől. Színe inkább szalmasárga, mintsem borostyán. Az állaga zavaros, a sűrűsége „nehézkesebb”, íze kevésbé édes, enyhén alkoholos, a mentától viszont friss és üde.

Összességében mindkét kvász pozitív benyomást keltett. Az iparit (ha be tudnám szerezni) és a házit is szívesebben fogyasztanám, mint a boltokban kínált üdítők bármelyikét. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem szoktam üdítőket vásárolni, mert legjobban a szénsavas vizet szeretem.)