Elzászi gasztrotúra III.
2017. június 03. írta: St.Rosine

Elzászi gasztrotúra III.

Ha Strasbourgban járunk, akkor mindenképp keressük fel a helyi csokimúzeumot is!

img_6195.jpg

Este szintén nem gondoltuk túl, hogy hol vacsorázzunk, ezért az első útba eső étterembe beültünk. A Le Giersberg (pontos cím: 46 Grand Rue, 68150 Ribeauville) konyhájáról fogalmam sem volt (kritika: itt), ezért fordulhatott elő, hogy a keresgélés helyett ezt választottuk.

A felszolgálók kedvességére alapvetően nem panaszkodhatunk, az pedig legyen a tulaj gondja, hogy az alkalmazottak nem tudnak számolni. A szakács hozzáállásáról azonban némileg árulkodik, hogy

img_6005.JPG

a füstölt kacsamell salátát (Salade de Magret) gond nélkül megszórta 10 dkg avas dióval.

img_6009.JPG

A munster sajtos kenyérlángosra

img_6008.JPG

és az édes, fahéjas-almás változatára szerencsére nem lehetett ilyen jellegű panaszunk. Ugyan egyik sem volt különlegesen finom, de ezt valószínű azért is mondom, mert ennek minimum meg kellett volna szólalnia ahhoz, hogy labdába rúghasson a riquewihri Le Grognardban kóstolt mellett.

Reggelire a szokásos bretzel után

megcsodáltuk a helyi pék méteres kenyerét, majd elindultunk Strasbourgba, ahol egy baráti pár várt már minket.

Aki szereti a régi várakat, kastélyokat biztos nem fog csalódni a Château du Haut-Kœnigsbourg-ban (pontos cím: 67600 Orschwiller, Frankreich), a vár konyhája kevésbé látványos, mint a londoni Hampton Court palotáé, de ezt leszámítva megéri felkeresni.

Strasbourg a régió és Bas-Rhin megye központja. A történelmi városmag 1988 óta tartozik az UNESCO Világörökségéhez. Az Ill folyó által körül ölelt szigeten számos múzeum várja a látogatókat, de a kis utcákat, a szép faházakat és a gótikus stílusban épült Notre-Dame katedrálist is érdemes megnéznünk.

img_6147.JPG

A város felfedezése előtt azonban szerettünk volna ebédelni, ezért is választottam a székesegyháztól gyalogosan mintegy 3 percre lévő „Aux P'tits Crocs”-t (pontos cím: 6 place de la Grande Boucherie, 67000, Strasbourg). A hely amellett, hogy közel van mindenhez a belvárosban, elég jó kritikákat is kapott a vendégektől (bővebben: itt).

img_6152.JPG

Leginkább a steakeket dicsérték, ezért is kértem egyet (Cœur de rumsteak; origine Simmental), amit – az étlap szerint – eredeti szimentáli marhából készítettek. A 200 g-os medium rumpsteak szaftos, omlós és nagyon finom volt,

img_6149.JPG

hasonlóan az elzászi specialitások közt kínált fasírtokhoz (Fleischkiechele (galettes de viandes) sauce Pinot Noir maison), amelyeket egy nagyon ízletes pinot noir szósszal megöntözve, hasábburgonyával és friss salátával körítve hoztak ki.

Annak ellenére, hogy minden valószínűség szerint az Aux P'tits Crocs egy turistákból élő étterem, mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel nagyon jó a fekvése, elfogadható francia árakkal dolgoznak és mellette, nem utolsó sorban, kedvesek és segítőkészek a felszolgálók.

A városnézést követően úgy döntöttünk, hogy az utolsó esténken nem megyünk inkább sehova, csak vettünk pár üveg bort, sajtokat és szalámikat, ezekhez jött még három rúd friss baguette, szóval adott volt minden a remek vacsorához és egy jó beszélgetéshez.

Másnap egy közeli pékségben (Boulangerie Chez Steph; pontos cím: 8 Quai Turckheim, 67000 Strasbourg)

img_6173.JPG

a szokásos perecem mellé (ami vaníliás krémmel készült)

img_6175.JPG

kértem még két csokis kosarat is, hogy nehogy túlságosan lemenjen a cukrom így kora reggel. Majd elrobogtunk a strasbourgi Auchanba (pontos cím: Centre commercial Haute Pierre, Place André Maurois, 67200 Strasbourg), végezetül pedig meglátogattuk a város határában lévő csokimúzeumot.

A „Musée Les Secrets du Chocolat” (pontos cím: rue du Pont du Peage, 67118 Geispolsheim, Strasbourg, Frankreich) (kritika: itt) 10 perce délre található Strasbourgtól, egyből az autópálya mellett. A megközelíthetősége kifejezetten jónak mondható, ellenben, ha nem autóval vagyunk, akkor viszont roppant macerás.

A múzeum a csokoládé titkos világába kalauzolja el a látogatókat.

img_6184.JPG

Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a belépő mellé négy darab praliné is jár, amelynek az elfogyasztását az első teremben „engedélyezik”, ahol egy pár perces filmecske szól a csokoládé helyes és szakszerű majszolásáról.

 A rövid fejtágítást követően, a kakaóbab, illetve a csokoládé megismeréséről és elterjedéséről láthatunk élethű pillanatképeket,

majd a készítéséhez nélkülözhetetlen eszközök, tárgyak világába csöppenünk.

img_6210.JPG

Végezetül egy látvány cukrászda következik,

img_6212.JPG

ahol egy ingyenes kóstolóval búcsúzhatunk a kiállítástól.

A múzeum előcsarnokában egy bolt is található, így szerencsére hazára is beszerezhetünk pár finom falatot.

Amennyire tartottam az elzászi gasztrotúrától annyira jó szájízzel gondolok rá vissza. Azt, hogy a franciák barátságtalanok és el vannak maguktól ájulva szerencsére egyáltalán nem tapasztaltuk meg. Egyetlen érdekes élményünk is egy felszolgáló lánykához kapcsolódik, aki a kérdésemre, hogy a borravaló benne van-e a számlában, azzal kezdte a válaszát: „Hogy itt Európában igen”. Azonban amikor megemlítettem, hogy Németországban, Ausztriában, Csehországban vagy Magyarországon nem feltétlenül van így, akkor azért javította magát, és Európát Franciaországra változtatta.

Összességében életem egyik legjobb kirándulása volt ez az egy hét, így mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer keresse fel ezt a nagyon izgalmas gasztrokultúrájú vidéket!

A bejegyzés trackback címe:

https://strosine.blog.hu/api/trackback/id/tr8112555869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása