Elzászt nemcsak csodás falvaiért, hanem gasztronómiai kincseiért is megéri felkeresni!
Elzász Franciaország egyik északkeleti régiója, nyugaton a Vogézek, keleten a Rajna, délen pedig a Jura hegység öleli körül. Központja Strasbourg, nagyobb városai Mulhouse és Colmar.
Ha megkérdeznék tőlem, hogy szerintem mi a legfontosabb nyersanyag, étel, illetve ital az elzászi gasztronómiában, akkor valószínű, hogy a munster sajtot, a bretzelt, azaz a perecet és a bort említeném először. (Ez a szubjektív véleményem, objektíven a káposztát és a choucroute-et mondanám, viszont az italoknál, annak ellenére, hogy számtalan izgalmas sört főznek az elzásziak, a bor elsőségét nem változtatnám meg.)
A bor amellett, hogy számos étel nyersanyaga vagy fűszere, elengedhetetlen szerepet tölt be a mindennapok asztali kultúrájában. Ebből adódóan egy gasztrotúra során a borozók, valamint a jobbnál jobb éttermek felkeresése mellett ajánlott a helyi bormúzeum (Musee du Vignoble Et des Vins d'Alsace) meglátogatása is.
Az Elzászi Bormúzeum (bővebben itt és itt) a közel ezer lelkes Kientzheimben várja az érdeklődőket. Ezért mi is a Colmartól pár kilométerre észak-nyugatra fekvő kis faluban kezdtük a táj és az elzászi gasztronómia felfedezését.
A múzeum klasszikus stílusban mutatja be a látogatóknak a helyi értékeket. Rengeteg tabló, kép, térkép, illetve szabadon vagy vitrinben kiállított tárgy segítségével ismerhetjük meg alaposabban a szőlőtermelést és a borkészítést. A feliratok, felhívások, oklevelek többsége francia, de németül is maradt meg pár emlék, amelyek közt találhatunk igazán frappáns mondatokat is.
Alter Wein junge Weiber sind die besten Zeitvertreiber
Pontos cím: Château de la Confrérie St Etienne 1b, grand’rue; F – 68240 Kientzheim
Nyitva tartás: májusban minden szombat, vasárnap és ünnepnap; június 1-től október 31-ig naponta: 10.00-tól 12.00-ig és 14.00-tól 18.00-ig, illetve csoportoknak előzetes foglalás esetén bármikor.
A múzeum megtekintését követően továbbindultunk a jó negyedórára található Eguisheimbe. Mivel már dél elmúlt így a kipakolást követően nem akartunk tovább várni az ebéddel, ezért azonnal felkerestük a korábban kinézett
Au Vieux Porche éttermet (pontos cím: 16 rue des Trois Chateaux, Eguisheim/Egisheim). Azonban mivel nem foglaltunk asztalt kénytelenek voltunk korgó gyomorral visszatérni a szállásunkra. A hotel étterme szerencsére nyitva volt, amit utólag sem bántunk meg.
A szálloda étterme (étlap: itt) a helyiektől volt zajos, amitől csak tovább nőtt a bizalmunk a konyha iránt. A fogások közül a savanyított káposztával és rengeteg kolbásszal, szalonnával készülő, abszolút elzászi specialitás,
azaz a „Choucroute aux Cinq Viandes” nagyon ízlett.
A garnélás tagliatellét (Tagliatelle Scampis & Crevettes Flambés à l’Anis; ne kérdezzék, nem én rendeltem!) szintén nem rontották el,
de az ebéd legizgalmasabb ételének járó címet a párolt báránycomb mézes mártással érdemelte ki (Souris d’Agneau Braisée Sauce au Miel). A hús omlott le a csontról, és a zöldséges kosárkákkal, valamint a mézes szósszal tökéletes harmóniát alkottak a tányéron.
Miután jóllaktunk, elindultunk felfedezni Eguisheimet. A község érdekessége, hogy a külső házak mintegy erődként védik a település magját, amelyet egy belső utcácska segítségével körbejárhatunk. Mivel Elzászban vagyunk nem meglepő, hogy lépten nyomon borszaküzletekbe, perecesekbe, illetve kuglófsütőkbe botlunk,
de a helyi kókuszos makaront (recept: itt) is csak ajánlani tudom.
A déli sikertelen próbálkozásunk arra volt jó, hogy legalább estére összejött a foglalás.
A konyha üdvözlő falataival indítottuk a vacsorát. Az erdei gombákból készített püré megfelelő kezdetnek tekinthető, leszámítva, hogy a tetejére szórt pattogatott kukoricát a mai napig nehezen értelmezem, de ez legyen az én gondom.
Az étlapról egy hagyományos és egy gourmet menüt választottunk, valamint kértünk még egy pot au feu-t és egy körtés csokihabot.
A hagyományos menü első fogásaként egy mazsolás nyúl ballottine-t (göngyölt vagdalék) kaptunk (Ballottine de Lapin aux Raisins secs),
majd konfitált kacsacomb következett párolt káposztával (Cuisse de Canard confite, Etuvée de Choux Frisé) és
végül madártej (Ile Flottante) zárásként. A nyúl és a kacsa ízletes, omlós, magyarul hibátlan volt, ellenben a madártejtől lényegesen többet vártam. Sajnos itt a vanília alig érződött a krémen, a hab alatt elrejtett folyékony karamell pedig annyira dominált, hogy teljesen elvitte a desszertet.
A gourmet menü egy füstölt pisztráng rillettel (rostos pástétom) indult (Rillette de Truite Fumée à la Crème et aux Pommes).
Ezt egy tojásos spárgaleves (Œuf Parfait aux Asperges d'Alsace, Emulsion Fumée)
és egy balzsamecetes kacsamell (Eventail de Magret de Canard, Réduction de Balsamique) követett,
majd végül érkezett egy könnyed epres-rebarbarás csoda (Sablé croustillant ’Fraises-Rhubarbe’ Glace Yaourt). Az ínyenc menüben nem voltak gyenge láncszemek, egytől-egyig remekül sikerült mind, de a spárgaemulziót érdemes külön kiemelnem.
A tüzes fazék (Pot au Feu)
és a csokihab ízvilága és minősége teljesen beleillett a konyha által felvonultatott fogások sorába, így összességében egy nagyon emlékezetes vacsorával sikerült zárnunk az első napunkat.
