Bolzano egy igazán magával ragadó kisváros Észak-Olaszországban, ahol a turistákat számtalan kulturális és gasztronómiai élmény várja. Egy barátom évekkel ezelőtt azt mondta a régióról, hogy azért jó hely Dél-Tirol, mert itt „a németes rend keveredik az olasz életérzéssel, így mindenki laza, de nincs káosz, mint délen”!

Jó tudni!

Trentino-Alto Adige lélekszámát tekintve az egyik legkisebb olasz régió, amely két autonóm megyéből áll. Trento megye és egyben a régió székhelye Trento városa, míg Alto Adigét (németül: Südtirol), tehát Dél-Tirolt Bolzano megye öleli magába, amelynek Bolzano város a központja (történelmileg Dél-Tirol megegyezik Trentino-Alto Adige régióval, de manapság már csak Bolzano megyét értik alatta).

Bolzano - hangulatos kis utcái, történelmi terei és szép dómja mellett - legnagyobb nevezetessége „Ötzi” a jégember. A kb. 5300 éves múmiát a Dél-Tiroli Archeológiai Múzeumban (Südtiroler Archäologiemuseum/Museo Archeologico dell'Alto Adige) tekinthetjük meg (nyitva tartás: itt). Az egyéb látnivalókról bővebben: itt és itt.

A bolzanoi gasztrotúránkat érdemes a gyümölcsök terén (Obstplatz/Piazza Erbe) kezdenünk. A téren található piacon az árusok hétfőtől-szombatig 8.00 órától 19.00 óráig kínálják portékáikat (némelyek már korábban is kinyitnak).

Ezek között sajt, hús

és tucatnyi zöldség-gyümölcs árust találunk, illetve beszerezhetünk olajakat, különböző magvakat, de még virágot is vehetünk, ha úgy tartja kedvünk.

Én három különböző fajtájú fügét, valamint egy kiló mélybordó színű, gigantikus méretű, nagyon ropogós cseresznyét kóstoltam. A fügék némileg eltértek egymástól, de egytől egyig érettek és ízletesek voltak, azonban a cseresznyét egyszerűen bűn lett volna kihagyni, mivel ilyen kiváló minőséggel csak elvétve találkozhatunk!

Bolzanoban egyértelmű, hogy dél-tiroli fogásokat kell fogyasztanunk, amelyeket a helyi tradicionális vendégfogadókban készítik el a legjobban. Ezek egyik jeles képviselője a Wirtshaus Vögele (cím: Goethe Strasse 3, kritika: itt), amit a helyiek is jó szívvel ajánlanak.

Az állandó étlapról egy marhapörköltet dél-tiroli „szalonnás” gombóccal (Rinder Saftgulasch mit Südtiroler Speck-Knödel),

a napi ajánlatból pedig egy vörösboros tésztát kértünk, amit szalonnacsíkokkal és fiatal póréval, valamint alpesi sajttal sütöttek készre (Lagrein-Nudeln mit Speckstreifen, jungem Lauch und Almkäse überbacken).

A pörkölt jó, a gombóc finom, a tészta viszont zseniális volt! A fogásokat csapolt Antonius sörrel öblítettük le, amit nem messze Bolzanotól egy kis településen főznek.

Mivel ragyogó napsütéses időben bóklásztunk a városban, így nem is volt kérdés, hogy desszertnek fagyit kérjünk. Bolzano egyik legjobb fagylaltosa nem messze az étteremtől található. A Gelateria Artigianale By Nicolas (cím: Piazza dell'Erbe 7; kritika: itt) fagylaltjaival valószínűleg senki nem nyúlhat mellé; mi a málnát, a csokoládét és a mogyorót teszteltük és roppant elégedetten távoztunk vissza a szállásunkra.

Bolzanot nem érdemes úgy elhagyni, hogy nem ültünk be legalább egy pohár sörre a város valamelyik sörfőzdéjébe. (A képeken a Hopfen & Co vendéglő és sörfőzde látható; cím: Piazza dell'Erbe, 17; kritika: itt).

A választásunk a Batzen Bräu-ra (cím: Via Andreas Hofer 30; kritika: itt) esett. Szállásadónk szerint az ételek kevésbé jók, inkább „turistáknak” valók, azonban a sörük egy próbát megér ;)!

Mi egy-egy pohár Batzen Hell-t

és Dunkel-t ízleltünk a főzdéhez tarozó sörkertben. Összességében a világos és a barna Batzen jó, de nem kiváló minőségű sör, azonban egyáltalán nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk ezeket, mivel így lett teljes a gasztrotúránk!

Amit nem szabad kihagyni!

Bolzano klasszikus péksége a Franziskaner Bäckerei.

A pékség a város számos helyén rendelkezik üzlettel, de még a korábban bemutatott gyümölcspiacon is van standjuk

(én itt vásároltam: Franziskanergasse, 3).

Termékeik közül többet kóstoltunk (egyik sem okozott csalódást), de amit mindenkinek csak ajánlani tudok az a hagyományos tiroli lepénykenyér, azaz a Schüttelbrot.

Ezt nem feltétlenül azért kell kipróbálnunk, mert „hű de finom”, hanem azért, mert ez egy igazi helyi különlegesség. A kemény, ropogós, hosszan eltartható lepénykenyeret rozslisztből sütik, köménnyel és édesköménnyel ízesítik és korábban a tiroli pásztorok elengedhetetlen eledele volt, amit szalonnával vagy sajttal uzsonnára fogyasztottak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Südtiroler Speck – nevével ellentétben – nem szalonna, hanem sonka, mivel sovány, kicsontozott sertéscombból készítik. Ellenben a Südtiroler Bauernspeck-et nevezhetjük szalonnának, ugyanis ehhez az állat más részeit is felhasználják.